GOODBYE 2015

Úgy kezdtem ezt a blogot, hogy nem fogok leírni mindent, ami történt velem, mióta nem blogoltam... Most pedig itt ülök az üres "lap" előtt, gondolkozom az elmúlt éven, és az jut eszembe, hogy ha összefoglalót írnék, megszegném ezt az elhatározásomat.

Végül úgy döntöttem, szerepeljenek itt az év legfontosabb mozzanatai, nagyon nyúlfarknyi kivitelben, a teljesség igénye nélkül, mégis egy helyre csoportosítva, hogy miért mondhatom azt: szuper év áll mögöttem.

Az év egyik legfontosabb, legmindentmeghatározóbb mozzanata, hogy szerelmes lettem a fiúba, akivel úgy érzem, az egész életemet le tudnám élni. Valószínűleg ő sem gondolja ezt másképp, hisz a dolgok odáig fajultak, hogy december 20-án menyasszony lettem. :) ♥

A család így, hogy messze vagyunk egymástól, talán még fontosabb szerepet tölt be, mint eddig: értékeljük és kihasználjuk azt a kevés időt, amit együtt tölthetünk, és igyekszünk jó kedvben, minőségi programokkal, sok együttnevetéssel kitölteni. Beki családja viszont itt van, egy telken élünk a szüleivel és a testvére családjával, akiket mind-mind nagyon szeretek, örülök, hogy már én is közéjük tartozhatom. :) Bogit sajnos keveset láttam idén, de nemrég voltak nálunk és szuper kis délutánt-estét töltöttünk el együtt, remélem erre a jövőben esetleg gyakrabban is sort keríthetünk. Voltunk nyáron Németországban is, és mivel most töltik a rokonok és az én szüleim is az ötvenes köreiket, egész sokat találkoztunk mostanában, aminek nagyon örülök.

A gyerekek sem maradhatnak ki a sorból, akik megszínesítik a hétköznapjaimat. A munkát külön sorolom attól az időtől, amit velük tölthetek, hiszen ez a jó része az egésznek, feltölt, míg konkrétan "dolgozásként" inkább a sok-sok irat és papír gyártását élem meg. Júniusban elballagtattam életem első 6 okos nagycsoportosát, akik helyébe egytől egyig édes kis tündérbogarak érkeztek szeptemberben. Nem mondom, hogy mindig sétagalopp velük az élet, vagy hogy nem tudnak fejtörést és bosszúságot okozni, de élvezem minden percét annak az időnek, amikor velük foglalkozhatok.

Igaz, hogy Artúr és Brendon csak néhány hete léptek be az életünkbe, már rengeteg vidám és szeretetteljes percet okoztak nekünk. Róluk nem is írok többet, alaposan kitárgyaltam őket az előző bejegyzésben, melynek folytatása is lesz hamarosan! :)

Bár imádtam a Kamaraerdőben lakni és Bekivel is szuper időket éltünk ott meg, elég hamar a döntéshez érkeztünk, hogy összeköltözzünk, a hely pedig kézenfekvő volt, hiszen neki gyönyörű szép lakása van Budakeszin. Ezzel együtt járt, hogy egy felújítás közepébe csöppentem, aminek a nagy részén mára túl vagyunk, még a hálószobánk és azon belül is az ágyunk elkészítése várat magára. Imádom csinosítgatni, rendezgetni a lakást, bár a tisztán tartásáról már nem mondható el ugyanez... :) Összességében viszont nagyon szeretek itt lakni, és a települést is nagyon megszerettem, az egyetlen hátránya, hogy nem túl biciklizésbarát helyszín. 

A tavasz és a nyár folyamán rengeteget buliztunk, koncerteztünk, részt vettünk a Volt és Efott fesztiválokon is. Tény, hogy voltunk jó sok Paddyn, de sokkal több zene felé nyitottam, mind eddig, az év abszolút kedvence nálam az Anna and the Barbies, de nagyon megszerettem az Ivan & The Parazolt, a Magashegyi Undergroundot és Bérczesi Robit is (inkább egyedül, bár a Hiperkarma sem rossz).

Persze nem lenne igazságos kihagyni a munkám megterhelő és munkás részét sem: megbeszélések, tervezések, dokumentáció és még sorolhatnám. Ja és hát megírtam a portfóliómat is, ami igen sok időt vett el az életemből, és ó még milyen sokat fog ez az egész minősítéses mizéria... 

Szerencsére Beki is nagyon szeret játszani, legyen szó társasról, sportról, vagy fogadásról... ;) Rengeteg időt töltöttünk a szabadban Mölkkyzéssel, akármerre mentünk, vittük magunkkal ezt a szuper kis dobálózós játékot. A tesós brigáddal teljesen ráfüggtünk a Most mutasd meg!-re, ami egy Activityhez hasonló játék, de itt mi írjuk a feladványokat... néha elég rendesen 18+-osra sikerül a játék, néha bepisilősre, néha hajnalig ivósra, de mindig nagyon jól érezzük magunkat közben és rengeteget nevetünk. Ide sorolnám még a szabadulószobákat is, kipróbáltunk párat és remélem ezt a szokást jövőre is folytatjuk.

Jó, jó, mitagadás, főztünk és ettünk is sokat, ezen talán annyira nincs mit magyarázni, de mégis itt a helye a közös raklettezések varázsának, vagy a legfinomabb édes-sós párosításnak, a nutellás tuc keksznek.

Virágok mindenhol! Valahogyan fogékonyabb lettem 2015 tavaszán rájuk, és mindenhol felfedeztem őket, rájuk csodálkoztam, gyönyörködtem bennük. Beki is nagy partner ebben, hisz többször is meglepett csokorral vagy virággal, de olyan is volt, hogy akár csak úgy, akár a szülinapomra állított be egy-egy futár az oviba. :)

És hát ego ide, ego oda, én sem maradhatok ki ebből az egészből. Úgy érzem, sokat változtam idén, sok rossz szokást, és úgy összességében rosszaságomat sikerült magam mögött hagynom, de az énformálásban még nagy feladatok állnak előttem. És most nem hajvágásra meg szemöldökszedésre gondolok... 

Köszönöm, 2015, hogy voltál, és hogy ilyen jó voltál! Csodás dolgok történtek velem, és sosem foglak elfeledni. Most viszont búcsúzom, és reményteljes várakozással nézek 2016 elé, hisz előreláthatólag ő is feledhetetlen kalandokat tartogat számomra!