Rég volt az első rész, és nehéz is már az első időkre visszaemlékezni, mégis igyekszem kicsit visszatérni fejben a két cica összeszoktatásához...
Artúr kicsi korától itt lakik, hamar el lett választva anyukájától és a testvéreitől... kandúr létére biztosan keveredett harcokba környékbeli cicákkal, de igazából mindig itt volt valahol a ház környékén, így összességében a magányos macskák életét élte, övé volt az egész terep és a figyelem is.
Brendonról nem sokat tudunk..az ideiglenes befogadók, akiktől elhoztam, annyit meséltek, hogy egy néni vitte be a menhelyre, akinek állítólag bedobták az udvarába... ki tudja. Ami biztos: kézhez szokott, dörgölőzős cica volt az első perctől kezdve.
Mivel az egész "lehetmégegycicánk" ügy felmerülése és tényleges bekövetkezése között nem sok idő telt el, így arra se jutott időm, hogy túlságosan utánaböngésszek annak, hogyan is kellene bemutatni egymásnak a két macskát. Így hát amikor Brendonnal hazaértünk, leraktam kosarastul, és még mielőtt kiengedtem volna, hagytam, hogy Artúr kicsit megszaglássza.
Aztán kiengedtem. Brendon kíváncsi volt mindenre, körülnézett, Artúr pedig (ahogy az utólag nézve természetesen elvárható is volt) rettenetesen ellenségesen viselkedett, fújt, stb...
Mindehhez képest egy csoda, hogy már első este egymás mellett ettek, és most már tudom is, hogy ez lett volna a kulcs: pozitív dologhoz kötni bennük a másik macs jelenlétét, és egy ajtó két oldalán etetni őket, majd egyre közelebb...
Artúr még sokáig ellenséges volt Brendonnal, Brendon játszott volna, ő azonban nem engedte magához közel, röviden szólva nagyon randán viselkedett vele, de igazából csak védte a területét. Rengetegszer összeverekedtek, vívták a harcaikat, és sokszor ijesztő is volt, látszott a dolgon, hogy ez nem játék, komoly harapások estek meg, de szerencsére nyoma sosem maradt egy ilyennek sem.
Aztán voltak meglepő reggelek, amikor félhomályban kódorogtunk kifelé mosdóba, és azt vettük észre, hogy a két cica egymás mellett alszik a szőnyegen, és nem sokára már összebújva is. Mostanra már az egymás tisztogatása sem ritka.
Mindebben persze bizonyosan az is nagy szerepet játszott, hogy időközben mindkét macskát ivartalanítottuk, amitől (meg az eltelt időtől is) Brendon hatalmasra nőtt, már ő a nagy, Artúr pedig sokat szelídült.
Persze előfordul, hogy a két 3-4 kilós macska lónak képzeli magát, és vágtához hasonló rohangászós kergetőzést rendez a lakásban, főleg esténként, később azonban ilyenkor is általában együtt találjuk őket egy-egy széken, vagy a szőnyegen aludva. :)
Lényeg a lényeg: úgy gondolom, nagyon megszerették egymást, Artúr teljesen kinyílt, Brendon pedig egyébként is nagyon szociális macska (ezt már több esetben bizonyította, majd írok erről is), így neki különösen jót tesz, hogy nincs egyedül.
Igyekszem a következő részig nem annyi időt kihagyni, mint amennyi most eltelt a legutóbbi óta, de addigis figyelemmel követhetitek Brendon és Artúr közös és nemközös kalandjait az instagram oldalamon, az #arturgram és#brendongram hestegek alatt.
Találós kérdés: melyik Artúr és Brendon kedvenc közös helye a lakásban?
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése