MACSKALAND 01

Úgy gondoltam, indítok egy sorozatot arról, hogy milyen csuda kalandokat élünk át Artúr és Brendon gazdijaként.

Az első részben kicsit mesélek arról, hogy egyáltalán hogyan váltunk hirtelen macskátlanból kapásból kétmacskássá.

Artúr Bekiék családi cicája már több, mint egy éve, 2014 nyarának környékén került a házhoz. Eleinte kicsit bejárós volt, bár a gyerekek kapták, akkor is elsősorban Bekihez, aztán kinti cica lett belőle. 

Én úgy ismertem meg, mint egy szimpatikus kis szőrgombócot, aki sose megy messzire a háztól, mindig valamelyik ajtó előtt, vagy a kisházában pihen, és néha besettenkedik Beki szüleinek az ebédlőjébe a nyári nyitott teraszajtón. Simogatni nem nagyon lehetett, mert rögtön harapott és bántott, nagyon kis vadóc cica volt a kedves pofi ellenére.

Mi ketten már régóta beszélgettünk róla, hogy kellene állat,  kutyában gondolkoztunk, de a méretben nem sikerült sose egy nevezőre jutni, ő német dogot szeretne, de kiegyezne egy leonbergivel is, én pedig valami kisebbet, akár egész kicsit. :)

Mivel a cicákat is mindketten nagyon szeretjük, végül úgy döntöttünk, Artúr itt van, végülis a lelke mélyén egész jó fej, beszoktatjuk magunkhoz. Egy szép napon vettem egy szőrkefét, amennyire hagyta, megagyusztáltam vele, aztán valami falat finomsággal felcsalogattam a lépcsőn.

Az első napok ugyanúgy teltek: munka után felcsaltam-hoztam Artit, megvacsizott, majd betelepedett az erkélyajtó elé és szomorúan nézett kifelé...

 Már-már rosszul éreztem magam, hogy most elveszem szegénykém szabadságát, de szerencsére nem sikerült eltántorítani az elhatározástól. Néhány alkalom után azonban Artúr már odajött hozzánk a kanapéra esténként, vagy az előtte lévő szőnyegen pihent. 

Az első gondosan az ebédlő sarkába helyezett kaki általam az alomba való szállítmányozása után ezzel a dologgal sem volt gond, simán megtalálta, hogy hol végezheti a dolgát. A simogatást még mindig csak rövid ideig tűrte, majd beindult a szokásos harapós-karmolós-játszós bunyózásával, de észrevehetően jól érezte magát nálunk.

Nem sok idő, konkrétan 9 nap telt Artúr első, nálunk töltött estéje és Brendon érkezése között. A kis vörös Bors cicát a Facebookon láttam meg, a Budaörsi Állatmenhely oldalán. A menhely munkáját már régóta figyelem, bár sok rosszat pletykálnak róluk, amit én látok, hogy rengeteg állatnak találnak otthont, sokszor külföldön is, ami szerintem hatalmas szó. Életem első adó 1%-ának helyén sem sokat gondolkoztam, egyértelmű volt, hogy nekik adom. A képről rögtön Tégla jutott eszembe (ő is vörös volt, és az enyém, és a legkedvesebb, és nagyon tud hiányozni) és bár már néha-néha szóba került, hogy majd lehet jól jönne Artúrnak idővel egy pajtás, álmomban sem gondoltam volna, hogy Beki rögtön igent mond Bors cicára... sőt... 

Másnap ő telefonált és intézte el, hogy végül miénk lehessen a kis dorombgép. Rengetegen jelentkeztek érte, de már el volt ígérve egy néninek, akiről viszont kiderült, hogy albérletben lakik, így végül szimpátia és a jónak ígérkező körülményeknek köszönhetően mégis mi kerültünk ki "győztesen".  Munka után már mehettem is találkozni az ideiglenes befogadókkal, hogy elhozzam a kis vörhenyt. Bár csak egy napja volt náluk, ők is nehezen váltak meg tőle, mondták, hogy csoda egy egyéniség. :) Ezt rögtön a hazaúton be is bizonyította: kidugta a kis mancsát a kosárból és rátette a könyöklőn pihenő karomra, így utaztunk egész végig. 

Már az első este megkapta új nevét, bár nekem tetszett a Bors is, végül Brendon (néha Brendi) lett belőle. :) Első dolga volt, hogy megmutassa dorombolós, bújós, dörgölőzős természetét...

... második pedig, hogy befészkelje magát közénk reggel.

Arról, hogy emellett van bizony benne egy nagy adag zsiványság is, és az összeszoktatás döcögős-rögös útjáról majd a következő részekben mesélek... :)

Addigis figyelemmel követhetitek Brendon és Artúr közös és nemközös kalandjait az instagram oldalamon, az #arturgram és #brendongram hestegek alatt. 

B ♥

CHRISTMAS WISHLIST

Ha már az ajándékoknál tartunk... 

Nem mondom, hogy ez a karácsony fő attrakciója, de igenis hozzá tartozik, és - nem kenyerem az álszenteskedés - nekem fontos. 

Néhány éve bevett hagyomány volt nálunk, hogy nagy családi körben bontogattunk, egyszerre mindig csak egy ajándék nyílt, amit így mindenki jól meglesett. Így sokkal tovább tartott, és sokkal izgalmasabb volt az egész ajándékozósdi. Sajnos ez idén elmarad, mert Apa szülinapja veszi át a főszerepet, de jövőre visszatérünk rá. (Ugye?)

Nagyon szeretek adni, gondolkodni azon, hogy kinek mi lenne a legmegfelelőbb, még egy darabig a beszerzés fárasztó fázisát is élvezem... és - már megint itt tartunk, de - természetesen kapni is szeretek, bontogatni, izgulni, és főőőleg a meglepetést!

Összegyűjtöttem pár dolgot, aminek örülnék. Úgy gondolom, hogy igazán megvan mindenem, amire szükségem van, de ki az, aki nem álmodozik erről-arról...? :) 

Most itt a fölfázós mizéria miatt, meg egyébként is, mert hiányom van belőlük, és nagyon remélem, hogy ideér a tél, leginkább meleg, puha pulcsikra vágyom. Tény és való - rákattantunk Bekivel a pingvinekre, és az F&F-es pulcsit nagyon szerettem volna, de mire odáig jutottunk, nem találtuk a boltban... Ekkor találtam rá a H&M-esre, ami talán még jobban tetszik, de odáig meg még nem jutottam el. :)

Másik nagy vágyam, ami nagyon aktuális már, egy új szemüveg... egyrészt szerintem a dioptriák is változtak, másrészt nagyon nem szeretem a mostanit, így emberek közé nem szívesen viselem, inkább lencsézek, pedig érzem, hogy jó tenne néha a szemeimnek egy kis pihentetés.

Ezek a képen csak inkább ilyen nyálcsorgatások, egyáltalán nem vágyom ilyen márkásra, no meg, ki tudja, melyik hogyan állna... ezt élesben kell kipróbálni. 

Nem életbevágó kellékek, de nagyon régóta tetszenek ezek a többszintes kínálótálak... sokáig a fehérre fájt a fogam, most viszont nem tudok dönteni, mindkettő nagyon szép. A múltkor betévedtünk egy Butlersbe, jópofa dolgok vannak, de az árak mindkettőnket sokkoltak. Erre a ropogóskenyértartó dobozra, illetve a jópofa italos kosárra viszont nem mondanék nemet.  

Bár az öcséméktől szuper kis biciklis órát kaptam szülinapomra, egy falióra még nagyon hiányzik, ezt pedig tökéletesen el tudnám képzelni a kandallón.

Az akasztók és az előszobabútor pedig... hát azok közül jelenleg egyikkel sem rendelkezünk. Praktikus lenne egy pados-tárolós bútor, de Hanna Francis gyönyörű fogasai is nagyon tetszenek, nem is tudnék választani... :))

Természetesen Brendonról és Artúrról sem feledkeztem meg... olvasom Jackson Galaxy könyvét (hozta a Mikulás <3 ), és egyre inkább el tudnék képzelni valamiféle macskabútort a két kis rosszcsontnak. Nem ártana egy jó utazótáska sem, már a múltkor is megküzdöttem a kétmacskás állatorvos látogatással.

A legszükségesebb viszont talán az etetőtál, nem csak azért, mert nem túl szépek a műanyag edények, amiből most kapják, és ez a kavics alakú sokkal dizájnosabb lenne... de ezek malaccicák, olyan disznóólat tudnak alkotni az evéssel, hogy csak lesek... éppen ezért, dizájn ide, dizájn oda, az a tálcás megoldás lenne a legpraktikusabb.

Van azért még itt minden más vágyálom, kisebbek-nagyobbak. 

Évek óta a listámon jár egy tükörreflexes fényképezőgép, talán előbb-utóbb teljesül ez is. Beki sokat duruzsolta a fülembe a robotporszívó szót, ami ellen sokáig teljesen tiltakoztam, de aztán jöttek a macskuszok, és egyre inkább jó ötletnek tartottam. Főleg a kíváncsiság vezérelt, amikor utánanéztem a témának, és jelenleg azon az állásponton vagyok, hogy lehet érdemesebb kispórolni egy iRobot árát, mint belemenni valami olcsóbb, de kiszámíthatatlan biszniszbe...

Laurával régóta beszélgetünk róla, hogy jó lenne kipróbálni egy vaddisznósörtés hajkefét, így ennek is itt a helye. Ha már a piperecuccoknál tartunk, alapozó- és szemöldökecsetből sem ártana egy-egy új darab, a kedvenc parfümömnek pedig már teljesen a fenekére néztem, úgyhogy jöhet az is.

Persze a ruhaneműk innen sem hiányozhatnak: mostanában újra kedvet kaptam a kalapviseléshez, ebbe a bakancsba pedig egy CCC-s nézelődés során szerettem bele.

A táska pedig? Egész véletlenül jött szembe, amikor a macskahordozókat nézegettem ebayen, de nem imádnivaló? :)

Szoktatok kívánságlistát írni? Mik szerepelnek az élén? Hogy álltok az ajándékok beszerzésével/legyártásával?

MIKULÁS GIFT SWAP

A Gift swap nagyjából olyan, mint egy karácsonyi "húzás", itt is sorsolás útján dől el, hogy kinek ajándékozunk és ki ajándékoz meg minket.

Már a Rami által tavaly szervezett kezdeményezéshez is csatlakoztam, akkor sajnos jó nagyot csalódtam, mert amíg én gondosan összeválogatott kis csomagocskát küldtem, sokáig semmit sem kaptam, aztán lassan ideért pár dolog, ami... na mindegy, most nem erről szeretnék írni.

Hanem. Mivel láttam, hogy most is megrendezésre kerül egy hasonló, gyorsan jelentkeztem, és alig vártam, hogy megtudjam, kit ajándékozok meg.

Ez izgalmas küldetés, hiszen általában teljesen idegent dob a gép, bár utólag rájöttem, hogy Rita blogjára már néha-néha rátévedtem, mégis azért jól bele kellett böngésszek, és remélem hatásos volt és betaláltak a meglepetéseim! :)

Az én csomagocskám Noémitől érkezett, lássuk hát, miket rejtett! :)

Az erősító Avon körömlakk kívételével - ami nagyon jól jön mindig, bár még sajnos nem tudtam kipróbálni - csupa-csupa Balea terméket válogatott össze nekem Noémi.

Ennek nagyon örültem, mert szeretem a DM márkáját, de ezek mind olyan kis kényeztető dolgok, amiket magamtól nem biztos, hogy megvásárolnék. 

A megérkezés estéjén már ki is próbáltam egy epres maszkot, nagyon jól esett a kis nyár illatával, és hát a testvajra is rögtön ráfüggtem, isteni illata van, és a hatása sem utolsó. :)

Sokat gondolkoztam, hogy megkezdjem-e a testápoló olajat is, hiszen végülis ugyanaz a funkciója, mint a testvajnak, de természetesen nem bírtam ki... régebben is használtam babaolajat, úgyhogy az ilyen termékek alkalmazása nem áll távol tőlem, ennek pedig olyan ellenállhatatlan illata van, hogy igazán nagy kihívás esténként eldönteni, hogy mellette, vagy a "nutella" mellett tegyem le a voksom.

Egy szó, mint száz: nagyon tetszik minden, köszönöm a meglepetéseket, Noémi! Raminak pedig köszi a szervezést, biztosan a legközelebbi alkalomra is jelentkezem!:)

MORNING MOMENTS 01

Amikor fél 8 után nem sokkal kibotorkáltam a hálóból, igen nagy sötétség fogadott. A tél... imádom. Ahogy az őszt is, de annak már vége, és jöhet a bebugyolálódás, a forró tea, a fények, gyertyák időszaka. 

Mindezzel gyorsan körbevettem magam, persze megelőzte gondos gazdi módra a cicaetetés, de most már csak a teámra, a pislákoló gyertya fényére, és Dzsohanna betűire koncentrálok. (Na meg az azóta jóllakott, őrült lovak módjára kergetőző macskákra... hogy még evés után sem pihennek le kicsit...)

Najó, bevallom, még botorkálás közben, a fények, illetve azok hiányának felfogását megelőzően rásandítottam gyorsan az adventi naptárra, hogy Beki nyitott-e a saját csomagocskáiból. És igen! Így én is kiszörcsöltem, megtapogattam, feltéptem gyorsan a kettes számú ajándékot, és jól megörültem az aszalt vörösáfonyának, ami nem elég, hogy finom, minden fölfázásos baj megelőzőjeként is jól funkcionál, ami nem árt a hidegben. Annyira jó érzés, hogy így figyel rám... :)

Sokáig nem írtam blogot - de olvastam, rengeteget. Reggelente ébredezés közben szeretem végigpörgetni az instagram mellett a bloglovint is... mára jött el az a pillanat, hogy elég... annyi, de annyi olyan oldal van a feedemben, ami ezer éve nem érdekel, és mindig csak átlépek rajta, időhúzóként funkcionálva így, hogy nagy szanálások várhatóak. Aztán majd megmutatom nektek, ami marad, mert van a sok érdektelenné vált között persze néhány kincs is - és jöhetnek az újak!

Most viszont vár rám egy háromhavi értékelés, és a következő három hónap tervének megírása, de a héten még mindenképp jelentkezem, legyetek résen! :)