Amikor fél 8 után nem sokkal kibotorkáltam a hálóból, igen nagy sötétség fogadott. A tél... imádom. Ahogy az őszt is, de annak már vége, és jöhet a bebugyolálódás, a forró tea, a fények, gyertyák időszaka.
Mindezzel gyorsan körbevettem magam, persze megelőzte gondos gazdi módra a cicaetetés, de most már csak a teámra, a pislákoló gyertya fényére, és Dzsohanna betűire koncentrálok. (Na meg az azóta jóllakott, őrült lovak módjára kergetőző macskákra... hogy még evés után sem pihennek le kicsit...)
Najó, bevallom, még botorkálás közben, a fények, illetve azok hiányának felfogását megelőzően rásandítottam gyorsan az adventi naptárra, hogy Beki nyitott-e a saját csomagocskáiból. És igen! Így én is kiszörcsöltem, megtapogattam, feltéptem gyorsan a kettes számú ajándékot, és jól megörültem az aszalt vörösáfonyának, ami nem elég, hogy finom, minden fölfázásos baj megelőzőjeként is jól funkcionál, ami nem árt a hidegben. Annyira jó érzés, hogy így figyel rám... :)
Sokáig nem írtam blogot - de olvastam, rengeteget. Reggelente ébredezés közben szeretem végigpörgetni az instagram mellett a bloglovint is... mára jött el az a pillanat, hogy elég... annyi, de annyi olyan oldal van a feedemben, ami ezer éve nem érdekel, és mindig csak átlépek rajta, időhúzóként funkcionálva így, hogy nagy szanálások várhatóak. Aztán majd megmutatom nektek, ami marad, mert van a sok érdektelenné vált között persze néhány kincs is - és jöhetnek az újak!
Most viszont vár rám egy háromhavi értékelés, és a következő három hónap tervének megírása, de a héten még mindenképp jelentkezem, legyetek résen! :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése