HAPPY LITTLE THINGS

Mostanában igyekszem fokozottan figyelni a kis dolgokra, amik megmosolyogtatnak, melegséggel töltik el a szívemet, boldoggá tesznek. Ezek sokszor tényleg olyan apróságok, amik mellett elsiklanánk.

 Például imádok ezeknek az egyre melegedő nappalok reggelén első dolgomként kimenni az erkélyre, megnézni, hogy miújság a növényekkel, hogy áll a paradicsom, kell-e locsolni, száraz leveleket leszedegetni. 

Persze az oviban engem rengetek ilyen pillanat ér, mert a gyerekek percről percre örömet okoznak. Tegnap például az udvaron egy komplett ének foglalkozáson vehettem részt, amelyen én is gyerek voltam, két kislány pedig az óvónénik. Csupán az az egy dolog okozott konfliktust, hogy nehezen tudták kisakkozni, melyikük legyen Dorka néni, és melyikük Anita néni... persze az is okozott nekik fejtörést, hogy a "gyerekek" nem figyeltek oda, de ezt mókás német-magyar keverék rendszabályozással próbálták megoldani, amit nagyon jó volt visszahallani.

De vannak ennél sokkal kisebb dolgok. A habos tejeskávé színeinek ombre alakulása, Brendon legújabb fekvőpozíciója, vagy amikor véletlen belerúgok éjjel, és megnyugodva konstatálom, hogy a lábainknál alszik, egy jól sikerült szemöldök, a vérehulló fecskefű narancssárga leve, amivel lehet rajzolni, és még sorolhatnám...

Mivel fényképezésre sajnos még mindig csak a telefon az egyetlen értelmes eszközöm, így vele kattintgatok bőszen, úgyhogy jöjjön néhány kép is ilyen említésre méltó, kicsi pillanatokból.

 

póz és együttpihi :)

 fukszia gyönyörűség / jönnek a bébi kövirózsák!

kipróbálni egy új technikát (ezek vasalóval készültek!) / ezen az orchideán már két száron van virág, és hozza is a harmadikat

nosztalgiával eltöltő póló / hasznos továbbképzésre a szokásosnál csinosabban öltözni

 új grillsütő az erkélyen és a vele készült finomságok / ropogtatnivalót kaptam a kádba :$

 keresd a tacsit! /  fárasztó hétvége vasárnapjának délutáni pihije

spontán ír muzsika és táncház

így utazunk mi!

GRAVITY HOME

Nem titok, hogy odáig vagyok a lakberendezését... meg vissza is.

Kevés ilyen témájú blog van azonban, amit követek is, sokkal inkább szeretem a tumblit és a pinterestet csak úgy böngészni a témában. 

Van viszont egy, ami már hosszú évek óta bent van a tumbli feedemben, ez pedig nem más, mint a Gravity Home. Rendes blogfelület is tartozik hozzá, de azt annyira nem szeretem, tetszik, hogy itt csak a képek vannak, rizsa nélkül, lehet görgetni, elbámészkodni rajtuk, elcsodálkozni, ötletet lopni, de továbbgurulni, átsuhanni is.

Szeretem, hogy dominálnak a fehér, világos lakások, amilyenről én is mindig álmodoztam, ám fél év után egy csupafehér falú albérletben már tudtam, hogy nem illünk össze... a szememnek viszont még mindig jól esik, a fehér kiegészítőkért pedig még mindig odavagyok a virtuális téren kívül is.

Tetszik, hogy sok a növény, és hogy azért a sok fehérségbe be-becsúszik egy-egy bohém lakás is, amik a szívem másik csücskei. Imádom a régi bútorokat, szeretem, ha ezek modern dolgokkal vannak kombinálva, de a teljesen vintage-t sem vetem meg.

Hogy tetszik ez a blog? Nektek van hasonló témájú kedvenc blogotok? Ha igen, linket kérek! :)

FAMILY WEEKENDS

Anya mentaszörpjével ízesített zöld teás jó reggel... :)

Ritka az ilyen nyugodt, ráérős mostanában, és nagyon jól esik. Előttem az ablak, a kék ég és a virágzó orchideák, minden kosz, kupleráj, munka és csinálnivaló mögöttem.

Pörgős heteken és hétvégéken vagyunk túl. Múlt héten végre sikerült összehozni egy tesós weekendet, itt volt mindenki. Pénteken Irie Maffiával kezdtük, ezeregyszáz éve nem voltam, pedig akkor ők voltak a top minden. Most is ugyanolyan jó volt, ugyanúgy kikapcsolt, az első perctől az utolsóig lekötött, és már várom a következőt, ami nincs is olyan messze, tekintve hogy a Belvárosi Fesztiválon is lesz buli! Szombaton a csapat bevállalósabb öthetede kiszabadult a Beszarsz-ból (félreértés ne essék, én is!). Elöljáróban csak annyit, hogy zseniális eszképrúm, ajánlom mindenkinek, aki nem riad vissza egy kis borzongással kombinált fejtöréstől, de bővebben mindenképpen tervezek írni erről a szórakozási formáról.

Ez után Óbudára tartottunk, ahol Ivan-re, Annára buliztunk, majd belehallgattunk kicsit a Hiperkarmába is. 

Vasárnap kis grillezős mölkkyzéssel zártuk a hétvégét, jó volt végre együtt lenni, mert bizony a mindkét öccs nem kifejezetten kiszámítható és hétvégéket is felölelő munkája miatt (mentő&rendőr) nehéz az ilyen alkalmakat összehozni.

Amikor elbúcsúztunk, szerintem egyikünk sem gondolta, milyen hamar eljön a következő. Pénteken Bajára tartottunk, Apában felmerült, hogy szombaton kiránduljunk el Pécsre, de ezt leszavaztuk, tekintve, hogy vasárnapra már a hazajövetelt terveztük, így inkább otthon szerettük volna tölteni az időt. (Haza, otthon...? Hű, ez zavarosnak tűnhet... de valóban így van, otthon vagyok Baján és itt, Budakeszin is.) Mondtam Anyának, hogy akkor ehelyett mi lenne, ha elmennénk vacsorázni a Serranoba, rég mondogatom Bekinek, hogy mennyire szeretem a helyet, és hogy egyszer elviszem oda. Ebből az lett, hogy Huba foglalt bowlingpályát, mindenki ráért, mindenki jött, így megint együtt voltunk tesóstól, barátostul, barátnőstül, és még szülőstül is, játszottunk és vacsiztunk egy jót, bár nem ott, ahova a terv szólt, de addigra az már senkit nem érdekelt, nagyon jó volt így együtt. 

Ahogy a tavalyi évértékelőben is írtam, mióta kevesebbet találkozunk, az együtt töltött időt igyekszünk értékesen és jól kihasználni, így már a következő közös hétvégéket és nyári közös programokat is ezerrel tervezzük... :))