ÚJRAKEZDÉS

Hát újra itt, szia blogger!

De régóta is jár ez a fejemben... erdőt-mezőt járva, kutyát sétáltatva, takaróba burkolózva, forró vízbe merülve...Szóval amikor úgy magamra figyelek, és kattognak a kerekek, akkor gyakran az eszembe jut, hogy de jó is lenne...
Aztán most itt van a lehetőség, az időmbe belefér, az írás, a kreativitás eképpen való kiélése pedig régóta hiányzott.
Úgy döntöttem, nem kezdek újat, itt van ez a jó kis felület, szeretem, folytatom hát, kicsit megújulva csupán.
Vagyis nem kicsit.

Először is itt a név.
Miközben a bármelyik irányba elindulva 10 percen belül elérhető erdőt járom, kerekedek, kerekedünk. Én magam úgy szó szerint, pocaktájékon, várhatóan április végéig, és ezzel együtt az életünk, kis családunk.
Ami azért valljuk meg, már most is népes, még ha a legszűkebb kört is vesszük... három és fél cica, egy kutya, egy madárpók, egy kaméleon.
Nekem szeptemberben a kutyus érkezésével már egy nagyon kerekedés történt, ugyanis nagyon akartam, nagyon régóta akartam, de bevallom: Bogyóra megérte várni.
Persze aki most veszi fel a fonalat, az nézhet nagyokat még ezt megelőző dolgokra is: három macs? Meg egy fél??
Igen. És csak a fél maradandó szereplő, aki egyébként teljes, csak visszaszokott teljesen kintre, és hozzánk csak a lépcsőházba jár fel pihenni, na meg bekopog néha némi eleségért...Ő Artúr.
Brendon sajnos itt hagyott minket, én azt hittem, itt lehet kinti cicánk, de kiderült, hogy nem. Egy reggel elütötték, Beki épp dolgozni indult, de már csak az élettelen kis testével rohant befelé. Mindez igen megrázott minket közvetlenül a lagzi előtt, de...
De. Már hetek óta nézegettem a cicákat, menhelyeket, egyeztettem, kérdezősködtem. Fehéret szerettem volna, Beki szülinapjára, november 16-ra, ugyanis egy régi cicája szürke Gandalf volt, a terve pedig, hogy majd egyszer ő "újjászületik". Azután eljött az én szülinapom, egy hónappal előbb, hatalmas doboz, benne két nyávogó csöppséggel: egy vörös, egy fehér.  Ők lettek Bruce és Gandi. Bentiek, levegőzés az erkélyen, alkalomszerű pórázas séták a kertben, nyáron, ha mi is kint vagyunk.
De hát ez még csak kettő! Bizony... Májusban az egyik kolléganőm cicát keresett a lányának, hát ki ha nem én, rögtön aktivizáltam magam. Jött Miju, hétvégére ideiglenesen, kedden vitte volna a leendő gazdi. Aztán kezdődött a fülrágás Bekitől... ő ennél édesebb kiscicával még nem találkozott, ne adjuk... de én kemény voltam. Kemény addig, amíg hétfőn a kolléganőhöz nem mentem, hogy akkor beszéljük meg, hogy legyen... és majdnem elsírtam magam. Végül pár percen belül megszületett a döntés: Miju marad, és ők sem bánták, mert bevallotta, hogy a lánya izgult is, hogy ilyen kicsi cica, meg amúgyis kettőt akartak eredetileg, jobb lenne, ha tesók lennének... Miju maradt, és nőtt, lekörözve a többieket.
Aztán valamikor nyár vége környékén sétálgattunk a Normafán, és megláttunk egy kis olasz agarat a gazdáival, egy fiatal párral játszani. Én már egy ideje rá voltam függve az agarakra, de Beki tiltakozott ellenük (haha, akkor még nem sejtette, hogy az ír farkas is agár bizony!), de ez a kis ratdog neki is megtetszett. Itthon aztán utánanéztem a fajtának alaposan, de az ára eltántorított, elvből nem adnék ennyit kutyáért, sőt leginkább semennyit, hamar beletörődtem hát, hogy nem lesz kis olaszom, majd csak egyszer belemegy más fajtába és jöhet a kutyus, nekem akkor már mindegy volt, hogy miféle, csak legyen. Alig telt el kis idő viszont, amikor a fajtamentéshez bekerült négy kis olasz agár keverék, Bekit pedig egy pillanatig sem kellett győzködni, így lett szeptember közepén egy Bogyónk. Sors. Nincs mese.

Ahogy akkor már Boldi is a pocakomban volt, de a kutyadöntés még a sejtegetés előtt történt, az elhozatal már a sejtés idejében, és a bebizonyodáskor már velünk volt Bogyó, aminek így kellett történnie, mert ki tudja, ha más sorrendben zajlanak az események, miféle döntések születnek... ez így kerek.

A kaméleon és a pók? Minervát Bekivel együtt "kaptam" valaki valamikor itt hagyta neki, hogy vigyázzon rá kicsit, hát már évek óta tart a kicsi, és igazából nem sok vizet zavar, jó ez így, végülis menő egy állat. Karácsonyi nagybevásárláskor egy  állatkereskedésbe tévedtünk, vagyis nem tévedtünk, bementünk, hogy vegyünk a póknak enni (ez kb. félévente szükséges) karácsonyi ajándékként, és ha már ott voltunk, körülnézelődtünk, nekem pedig nagyon tetszettek az édes pici kaméleonok. Fenesegondolta, de a fa alatt egy ilyen izgi kis lény várt, minden hozzá való felszereléssel, ő Márton. Nos vele már kicsit többet kell foglalkozni, mint a félévenkénti etetés, de bírom, jó fej állatka. Sajnos ezt a macskák is így gondolják...

Hát ez a csapat bővül áprilisban a kis kétlábú fiacskánkkal, amit nagyon várunk, és terveim szerint erről a brigádról fog szólni a jövőben a blog, tartsatok velünk! :)

Instagram: dorca16

PLÖTYI

Nem, se új cicánk, se új kiskutyánk nincs... még. 

Még csak a spanyol viaszt sem találtam fel, tudom, de mégis úgy érzem, ennek a dolognak itt a helye.

Szóval bizony az elmúlt hetekben (holnap egy hónapja, wow!) követünk (= néha csalunk, ahogy azt kell, de igyekszünk nagyon odafigyelni, aminek meg is van a látszatja) egy diétát, aminek a fehérje, mint olyan, szerves részét képezi. Bizony vannak napok, amikor az öt étkezés utolsó kettője már csak egy-egy ilyen kétes ízű, szigorúan vízzel elkészített ital lehet(ne), aminek a legyűrése számomra az egyetlen első alkalom kivételével szinte a nullával vált egyenlővé...

Ekkor kezdtem el nagyon gyorsan alternatívák után kutatni, hogy hogyan lehetne ezt fogyaszthatóvá tenni, és az első találat után meg is akadtam, azóta nem is nagyon fogyasztjuk másképp. (Bár most épp erősen győzködöm magam a palacsinta kipróbálásán, de az időfaktor még meggyőz.)

Ez pedig nem más, mint a tinikorom édességre kiéhezett, sütirevágyós, nincsitthonsemmi délutánjain gyakran készített bögrés-mikrós süti, természetesen kissé más összetevőkkel, mint akkoriban.

Kell hozzá:

Egy bögre. Bele:

►15-30 gramm fehérjepor (nekünk csokis van, de mivel még így se elég csokis...)
►...pici kakaópor (nyilván ez opcionális)
► egy tojásfehérje
► kis sütőpor/szódabikarbóna
► annyi víz, hogy mindezt egy villával homogénné lehessen kutyulni. 

Aztán kutyul, (kiveszi a villát), bögre a mikróba, kb. 2 percre csavar, vár, les, föl-alá sétál, kistányérra kiborít, kanalaz (villáz, csak hogy ne koszoljunk még egyet, khm).

Azért írom, hogy 15-30, mert Beki sokszor 15-tel eszi, hogy akár ötöt is megehessen egy hosszú, éhezős délutánon, és mindkét mennyiséggel működik, csak több/kevesebb víz kell hozzá. És úgy gondolom, hogy ez az a csalás, ami belefér. 

Meg még néhány, bár ezeket általában én művelem, mert ettem már:

► kókuszreszelékkel 

► reszelt répával

► chia maggal felturbózva.

► Lekvárral leöntve. 

► Sőt... egy kis bögre tejjel lekísérve. 

Beki vaníliaaromával, édesítőszerrel tuningolja, szóval lehet próbálkozni mindenfélével. :)

Szép nem lesz, ellenben ronda, és a lehetőségekhez képest finom. Kóstolnád?

Ittatok már proteinshaket? Milyen ízűt? Ízlett? 

10+1 - SUMMER IN 20 DEGREE

A nyár 20 fokban is nyár...

Akinek hozzánk hasonlóan nincs otthon légkondicionáló berendezése (egy három hete barátoknál, klímás lakásban eltöltött, kellemes hétvége után, ami óta folyamatosan köhögök, már nem is szeretnék!), és nem is hűtött helyen dolgozik, neadjisten - bizony, ezek is mi vagyunk! - az autójában sincs ilyen szerkentyűje, annak biztosan szintén hatalmas felüdülés a forró nyári napok után ez a kellemes hőmérséklet.

Összeszedtem néhány dolgot, hogy miért esik jól ez a kis ősz a nyárban:

1. Lehet forró teát inni, konkrétan a karácsonyra kapott szálas teákat vettem elő, és alig tudtam választani, hogy melyiket igyam, annyira hiányoztak már ezek az ízek. Aki szereti a fekete teát, annak nagyon jól eshet egy intenzív, tejszínes változat, de egy forró gyömbér - vagy csipkebogyóteának sem tudnék ellenállni.

2. Ha a zuhanyzó már teljesen szétázott az elmúlt hetekben, a kád lefolyója viszont porossá száradt, ideje felfrissíteni kicsit. Fogadjunk, hogy már majdnem elfelejtetted annak a finom habfürdőnek az illatát, ha pedig elfogyott, jöhet a szagolgatás, és akár egy nyáriasabb, gyümölcsös verzió beszerzése! Esetleg előkerülhetnek még az adventi naptárból kapott, féltve őrizgetett fürdőbonbonok is, mielőtt még illatukat vesztik... (khm...)

3. Bár a strandon nagyon jól esik könnyű, nyári regényeket olvasni, most jöhet valami elgondolkodtatóbb. A polcot böngészve sokáig versenyben volt Jack Kerouac Úton-ja, de tudtam, hogy attól csak belemászik a zabszem a popómba, így végül Beki könyveiből választottam egy új olvasmányt, Csáth Gézától az Egy elmebeteg nő naplóját, ami már régóta a képzeletbeli elolvasandó listámon van.

4. Ha az eső nem esik, a friss szél remekül kihasználható az ágyneműk frissítésére - mehetnek a kitárt ablakokba, vagy az erkély korlátjára. Ha esik (na persze nem viharosan-jegesen), ugyanez igaz a növényekre.

5. Fel kell vinni valamit a padlásra, vagy kellene onnan valami? Esetleg nem ártana rendbetenni az egészet? Persze a forró napokon ott ötszörös a hőfok, kinek van kedve felmászni... de nem most! Itt az ideje a sokáig halogatott dolgok elvégzésének.

6. Végre lehet napközben is sétálni, biciklizni, vagy kirándulni egy nagyot, anélkül, hogy lerohadna rólunk a ruha, és napszúrást kapnánk.

7. Én ilyenkor imádok felhúzni olyan göncöket, amik hosszú hetek óta pihennek a gardrób mélyén - jó érzés, ahogy a kedvenc hosszú farmerem végigér a lábamon, vagy a pulcsi ujjába húzhatom a kézfejemet. Ugyanez igaz a puha köntösömre, aminek a 30 fokos napokon a közelében is leizzadok.

8. Meleg időben szívesen elsumákolom a testápolózást, nem mintha a bőrömnek ne lenne rá szüksége, de a nagy hőségben a krémek ragacsossá válnak, és még jobban izzasztanak, így ha használok is valamit, annak nagyon könnyűnek kell lennie... most viszont előkerülhetnek a téli, gazdagabb krémek, testvajak, olajok, és egy kis extra bőrápolás a napfénytől és klóros/sós víztől meggyötört bőrnek.

9. A szabadsággal eltöltött hetekben hajlamos vagyok az íróasztal, mint a munkával egyenlő valami létezését is ignorálni, ezekben a napokban viszont nagyobb kedvem van rendberakni, kiszortírozni a papírokat, tiszta és üres helyeket teremteni az új év kezdetének (óvónéniaggyal ez természetesen augusztus utolsó hete). (Itt jegyezném meg, hogy ez nem azt jelenti, hogy addig nem dolgozom, és szabadságon vagyok: a hétvégén kívül már csak egy hetem maradt, és kezdődik a munka!)

10. Hideg levest valahogy eszemben sincs készíteni, így nálunk az utóbbi időkben elmaradtak az ilyen étkek, pedig a diétába is szuperül beilleszthetőek. Itt az ideje a visszatérésüknek, a napokban zeller- és fokhagymakrémleves várható.

+1 A hivatalos iratokat kiválogatva, illetve a blokkokat, számlákat elkönyvelve a nem megőrzendő papirosokat a kandallóban szoktuk megsemmisíteni... a fűtési időszak végétől talán, ha egyszer csináltam ilyen szeánszot, most viszont 1-2 hónapja már csak gyűlnek az eltüzelendő papírosok, ebben a mára már 15 fok alá csökkent időben viszont ennek sincs semmi akadálya! :)

Ezen kívül pedig jöhet bármi, amit a túl melegre hivatkozva halogattunk, bennem legalábbis alaposan megnőtt a tettvágy ezekben a napokban... :)

Ti mivel egészítenétek ki a listát?

MACSKALAND 02

Rég volt az első rész, és nehéz is már az első időkre visszaemlékezni, mégis igyekszem kicsit visszatérni fejben a két cica összeszoktatásához...

Artúr kicsi korától itt lakik, hamar el lett választva anyukájától és a testvéreitől... kandúr létére biztosan keveredett harcokba környékbeli cicákkal, de igazából mindig itt volt valahol a ház környékén, így összességében a magányos macskák életét élte, övé volt az egész terep és a figyelem is.

Brendonról nem sokat tudunk..az ideiglenes befogadók, akiktől elhoztam, annyit meséltek, hogy egy néni vitte be a menhelyre, akinek állítólag bedobták az udvarába... ki tudja. Ami biztos: kézhez szokott, dörgölőzős cica volt az első perctől kezdve.

Mivel az egész "lehetmégegycicánk" ügy felmerülése és tényleges bekövetkezése között nem sok idő telt el, így arra se jutott időm, hogy túlságosan utánaböngésszek annak, hogyan is kellene bemutatni egymásnak a két macskát. Így hát amikor Brendonnal hazaértünk, leraktam kosarastul, és még mielőtt kiengedtem volna, hagytam, hogy Artúr kicsit megszaglássza.

Aztán kiengedtem. Brendon kíváncsi volt mindenre, körülnézett, Artúr pedig (ahogy az utólag nézve természetesen elvárható is volt) rettenetesen ellenségesen viselkedett, fújt, stb...

Mindehhez képest egy csoda, hogy már első este egymás mellett ettek, és most már tudom is, hogy ez lett volna a kulcs: pozitív dologhoz kötni bennük a másik macs jelenlétét, és egy ajtó két oldalán etetni őket, majd egyre közelebb...

Artúr még sokáig ellenséges volt Brendonnal, Brendon játszott volna, ő azonban nem engedte magához közel, röviden szólva nagyon randán viselkedett vele, de igazából csak védte a területét. Rengetegszer összeverekedtek, vívták a harcaikat, és sokszor ijesztő is volt, látszott a dolgon, hogy ez nem játék, komoly harapások estek meg, de szerencsére nyoma sosem maradt egy ilyennek sem.

Aztán voltak meglepő reggelek, amikor félhomályban kódorogtunk kifelé mosdóba, és azt vettük észre, hogy a két cica egymás mellett alszik a szőnyegen, és nem sokára már összebújva is. Mostanra már az egymás tisztogatása sem ritka.

Mindebben persze bizonyosan az is nagy szerepet játszott, hogy időközben mindkét macskát ivartalanítottuk, amitől (meg az eltelt időtől is) Brendon hatalmasra nőtt, már ő a nagy, Artúr pedig sokat szelídült.

Persze előfordul, hogy a két 3-4 kilós macska lónak képzeli magát, és vágtához hasonló rohangászós kergetőzést rendez a lakásban, főleg esténként, később azonban ilyenkor is általában együtt találjuk őket egy-egy széken, vagy a szőnyegen aludva. :) 

Lényeg a lényeg: úgy gondolom, nagyon megszerették egymást, Artúr teljesen kinyílt, Brendon pedig egyébként is nagyon szociális macska (ezt már több esetben bizonyította, majd írok erről is), így neki különösen jót tesz, hogy nincs egyedül.

Igyekszem a következő részig nem annyi időt kihagyni, mint amennyi most eltelt a legutóbbi óta, de addigis figyelemmel követhetitek Brendon és Artúr közös és nemközös kalandjait az instagram oldalamon, az #arturgram és#brendongram hestegek alatt. 

Találós kérdés: melyik Artúr és Brendon kedvenc közös helye  a lakásban?

HAPPY LITTLE THINGS

Mostanában igyekszem fokozottan figyelni a kis dolgokra, amik megmosolyogtatnak, melegséggel töltik el a szívemet, boldoggá tesznek. Ezek sokszor tényleg olyan apróságok, amik mellett elsiklanánk.

 Például imádok ezeknek az egyre melegedő nappalok reggelén első dolgomként kimenni az erkélyre, megnézni, hogy miújság a növényekkel, hogy áll a paradicsom, kell-e locsolni, száraz leveleket leszedegetni. 

Persze az oviban engem rengetek ilyen pillanat ér, mert a gyerekek percről percre örömet okoznak. Tegnap például az udvaron egy komplett ének foglalkozáson vehettem részt, amelyen én is gyerek voltam, két kislány pedig az óvónénik. Csupán az az egy dolog okozott konfliktust, hogy nehezen tudták kisakkozni, melyikük legyen Dorka néni, és melyikük Anita néni... persze az is okozott nekik fejtörést, hogy a "gyerekek" nem figyeltek oda, de ezt mókás német-magyar keverék rendszabályozással próbálták megoldani, amit nagyon jó volt visszahallani.

De vannak ennél sokkal kisebb dolgok. A habos tejeskávé színeinek ombre alakulása, Brendon legújabb fekvőpozíciója, vagy amikor véletlen belerúgok éjjel, és megnyugodva konstatálom, hogy a lábainknál alszik, egy jól sikerült szemöldök, a vérehulló fecskefű narancssárga leve, amivel lehet rajzolni, és még sorolhatnám...

Mivel fényképezésre sajnos még mindig csak a telefon az egyetlen értelmes eszközöm, így vele kattintgatok bőszen, úgyhogy jöjjön néhány kép is ilyen említésre méltó, kicsi pillanatokból.

 

póz és együttpihi :)

 fukszia gyönyörűség / jönnek a bébi kövirózsák!

kipróbálni egy új technikát (ezek vasalóval készültek!) / ezen az orchideán már két száron van virág, és hozza is a harmadikat

nosztalgiával eltöltő póló / hasznos továbbképzésre a szokásosnál csinosabban öltözni

 új grillsütő az erkélyen és a vele készült finomságok / ropogtatnivalót kaptam a kádba :$

 keresd a tacsit! /  fárasztó hétvége vasárnapjának délutáni pihije

spontán ír muzsika és táncház

így utazunk mi!

GRAVITY HOME

Nem titok, hogy odáig vagyok a lakberendezését... meg vissza is.

Kevés ilyen témájú blog van azonban, amit követek is, sokkal inkább szeretem a tumblit és a pinterestet csak úgy böngészni a témában. 

Van viszont egy, ami már hosszú évek óta bent van a tumbli feedemben, ez pedig nem más, mint a Gravity Home. Rendes blogfelület is tartozik hozzá, de azt annyira nem szeretem, tetszik, hogy itt csak a képek vannak, rizsa nélkül, lehet görgetni, elbámészkodni rajtuk, elcsodálkozni, ötletet lopni, de továbbgurulni, átsuhanni is.

Szeretem, hogy dominálnak a fehér, világos lakások, amilyenről én is mindig álmodoztam, ám fél év után egy csupafehér falú albérletben már tudtam, hogy nem illünk össze... a szememnek viszont még mindig jól esik, a fehér kiegészítőkért pedig még mindig odavagyok a virtuális téren kívül is.

Tetszik, hogy sok a növény, és hogy azért a sok fehérségbe be-becsúszik egy-egy bohém lakás is, amik a szívem másik csücskei. Imádom a régi bútorokat, szeretem, ha ezek modern dolgokkal vannak kombinálva, de a teljesen vintage-t sem vetem meg.

Hogy tetszik ez a blog? Nektek van hasonló témájú kedvenc blogotok? Ha igen, linket kérek! :)

FAMILY WEEKENDS

Anya mentaszörpjével ízesített zöld teás jó reggel... :)

Ritka az ilyen nyugodt, ráérős mostanában, és nagyon jól esik. Előttem az ablak, a kék ég és a virágzó orchideák, minden kosz, kupleráj, munka és csinálnivaló mögöttem.

Pörgős heteken és hétvégéken vagyunk túl. Múlt héten végre sikerült összehozni egy tesós weekendet, itt volt mindenki. Pénteken Irie Maffiával kezdtük, ezeregyszáz éve nem voltam, pedig akkor ők voltak a top minden. Most is ugyanolyan jó volt, ugyanúgy kikapcsolt, az első perctől az utolsóig lekötött, és már várom a következőt, ami nincs is olyan messze, tekintve hogy a Belvárosi Fesztiválon is lesz buli! Szombaton a csapat bevállalósabb öthetede kiszabadult a Beszarsz-ból (félreértés ne essék, én is!). Elöljáróban csak annyit, hogy zseniális eszképrúm, ajánlom mindenkinek, aki nem riad vissza egy kis borzongással kombinált fejtöréstől, de bővebben mindenképpen tervezek írni erről a szórakozási formáról.

Ez után Óbudára tartottunk, ahol Ivan-re, Annára buliztunk, majd belehallgattunk kicsit a Hiperkarmába is. 

Vasárnap kis grillezős mölkkyzéssel zártuk a hétvégét, jó volt végre együtt lenni, mert bizony a mindkét öccs nem kifejezetten kiszámítható és hétvégéket is felölelő munkája miatt (mentő&rendőr) nehéz az ilyen alkalmakat összehozni.

Amikor elbúcsúztunk, szerintem egyikünk sem gondolta, milyen hamar eljön a következő. Pénteken Bajára tartottunk, Apában felmerült, hogy szombaton kiránduljunk el Pécsre, de ezt leszavaztuk, tekintve, hogy vasárnapra már a hazajövetelt terveztük, így inkább otthon szerettük volna tölteni az időt. (Haza, otthon...? Hű, ez zavarosnak tűnhet... de valóban így van, otthon vagyok Baján és itt, Budakeszin is.) Mondtam Anyának, hogy akkor ehelyett mi lenne, ha elmennénk vacsorázni a Serranoba, rég mondogatom Bekinek, hogy mennyire szeretem a helyet, és hogy egyszer elviszem oda. Ebből az lett, hogy Huba foglalt bowlingpályát, mindenki ráért, mindenki jött, így megint együtt voltunk tesóstól, barátostul, barátnőstül, és még szülőstül is, játszottunk és vacsiztunk egy jót, bár nem ott, ahova a terv szólt, de addigra az már senkit nem érdekelt, nagyon jó volt így együtt. 

Ahogy a tavalyi évértékelőben is írtam, mióta kevesebbet találkozunk, az együtt töltött időt igyekszünk értékesen és jól kihasználni, így már a következő közös hétvégéket és nyári közös programokat is ezerrel tervezzük... :))